Még egy Sevilla aztán slussz...

Sevilla

Lorca szűlőháza

Granada

Cordoba

Azok a szélmalmok...

Útitársaim:)

Toledo

Espana...

Nos, akkor néhány fotó néhány helyről...

Nna, nyomás Spain-ba/be, vár a indenféle szép, ola és ola!...

Elmúlt egy szégyenteljes szombat, nem vagyok "más", de felháborít és egyben elkeserít, ahogyan néhány állat viszonyul ehhez a dologhoz..., néha úgy érzem: összecsomagolni és menni a fenébe innen!

Basszus, probléma halmozásban kíváló vagyok, akkor is generálok amikor totál nem kellene, no mindegy, ezt a kis időt már így töltjük el..., amúgy meg Teréz anya hozzám képest kismiska, és akkor még nem is túloztam:)...

Valencia, Kartúm, mostanában e két város körül járnak a gondolataim..., ami közös, hogy mind a kettő kezdet, bár más-más okból, a végeredményre én is kíváncsi vagyok..., amennyiben happy end alapján választani kellene, úgy persze legyen V., a zsozsót vigye kánya...

What good am I if I'm like all the rest,
If I just turn away, when I see how you're dressed,
If I shut myself off so I can't hear you cry,
What good am I?

What good am I if I know and don't do,
I If I see and don't say, if I look right through you,
If I turn a deaf ear to the thunderin' sky,
What good am I?

What good am I while you softly weep
And I hear in my head what you say in your sleep,
And I freeze in the moment like the rest who don't try,
What good am I?

What good am I then to others and me
If I've had every chance and yet still fail to see
If my hands are tied must I not wonder within
Who tied them and why and where must I have been

What good am I if I say foolish things
And I laugh in the face of what sorrow brings
And I just turn my back while you silently die,
What good am I?
/Bob Dylan/

Ma ez van, közben meg süt a Nap, bonyolult vagyok, asszem...

A giant silver arrow speeds towards the stars
The falling rig reminds us they have gone
A time to wonder, with our feet set firmly in the clay,
What sights some other sun may shine upon

The need to know
And the chance to try
The hope to find
the other side of the sky

To take the long journey leaving all behind
The thoughts that cross their minds would surely tell
Of lovin' arms they'll miss
And all those times at home
To new life - where to find in silver shell
The need to know
And the chance to try
The hope to find

(Colosseum)

Átvitt értelemben, persze...

Alapvetően semmi bajom a munkával, sőt, valami mazohisztikus késztetéstől hajtva szeretem, ha feladataim vannak, különösen szeretem azokat, amelyek valamiben eltérőek a megszokottól, egy új kihívás -amennyiben persze meg tudja oldani az ember- különösen fel tudja dobni a nyúvadt közérzetet..., azonban mostanában egyre erősebben érzem, hogy jó lenne már a nyugdíjasok gondtalan életét élni, vagy legalábbis fél-egy évre elhúzni valahová máshová, a világ végére akár, mindegy, csak ne itt, csak ne most...

Ha már nincs erőm a szép szavakra,
Ha már nem izgat a szép primadonna,
Ha a szerephez már semmi kedvem,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!

Ha már nem dob fel se' harc, se' játék,
Hogyha nem akarom már a másét,
S hosszú szünet van a jókedvemben,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!

Ha a jobb napok sem érdekelnek,
Mikor vége van a türelmemnek,
Ha a szerelmedet nem érdemlem,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!

Ha a kedvességed bosszant, fáraszt,
Mikor nem adok és nem várok választ,
Mikor szeretni már nincs mit bennem,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!

Pedig nem szeretem az LGT-t, de most ez, a bánat tudja, honnan, eszembe jutott és egy kissé passzol, na hja, ez egy ilyen érzelgős nap, néha baromira tudom utálni magamat...

Albert Camus írta volt: "akinek nincs határozott jelleme, módszerrel kell pótolnia."..., ezen gondolkozom néhány napja, pontosabban azon, mikor és miért is kurvult el az ember (ilyen tekintetben is)..., persze tiszta hülye vagyok, nem fogok rájönni, lehet, nincs is mire, ami marad, az a szomorú valóság..., na nem baj, no gond, lassan itt a tavasz és csivitelnek a madaraké ez az, ami számít!...!

Mexico...

Akinek kedve lenne Mexicot nézegetni, úgy rajta!...
http://mexico.ilyesnoemi.fotoalbum.hu/viewpicture/pictureid/18493
Galéria nézet javallott...

Az ember, néha, idősebben, arra gondol, már mindent tud, felkészült, meglepetés nem érheti..., hát nem így, amikor azt hinné, túrókat, valami felbukkan, hmm, csontváz a szekrényből..., de ettől ne vágodjunk hanyatt, fogadjuk el a tényeket, még te sem vagy mindent tudó, így is pusztulsz el, alázat, alázat...

Hmm, korai hetven...

Hangman Hang My Shell On A Tree

Someone said he knows he know, knows nothing yea
He who knows he knows nothing really knows
But I have searched but I never could find
A way to make my true self unwind
And while I sit here waiting to die
I can see what I am, can tell you why

The time's right ahead, can't you see
Cause my life's running out, out on me
I forgotten how it was, let me be
So hangman hang my shell on a tree

It's all so easy like the time, that I first learned yea
It's all the same since the day, the world first turned yea
But I never tried to listen or wait
But now it's so clear but for me it's too late.
So I sit here trying not to cry
I only wanted peace, and now I must die

The time's right ahead, can't you see
Cause my life's running out, out on me
I forgotten how it was, let me be
So hangman hang my shell on a tree

(Spooky Tooth)

Falu...

10. éve élek falun, korábban mindig városban vegzáltam, de ennek speciel és tkp. semmi köze a témához, vegyük úgy, hogy ez egy elhagyható semmitmondó tény közlés...
No szóval, a falusi élet produkál néha furcsa dolgokat, az én számomra, eddig, inkább pozitívakat, mint ellenkezőleg..., néha, forróbb nyári napokon, amikor rám tör a szociális együttlét (akolfeeling) iránti -amúgy ritka- vágy, lemegyek a falu kb. négy db igazi kocsmáinak egyikébe, életmentő söröm elfogyasztására, ilyenkor mindig szórakoztató élményekben van részem..., itt találkozhatok a falu -többnyire iszákos, munkakerülő- kemény magjával, a minél nagyobb a házam/telkem/autóm annál inkább hangos vagyok hülye, időszakos betelepültjeivel, kiváló alkalom ez arra, hogy -ha az embernek erre ingerenciája van- szociológiai felméréseket végezzen..., a legviccesebb az, amikor összetévesztenek valakivel, ez gyakran és többnyire szok, hol szegény Déri Jánossal kavarnak össze -a vicc az, hogy vele ismertük is egymást-, hol meg Heilig zenész úrral..., ilyenkor el kell mondanom, hogy miért tűntem el a képernyőről (hogy már rég meghaltma az senkit nem zavar), vagy éppen arról kell beszámolnom, hogyan boldogulok az új CD-mel, satöbbi és egyebek, én persze örömmel és készségesen válaszolok...,a megszólítás szigorúan Művész Úr, a diskurzus végén pedig hol én fizetem a sört/fröccsöt, hol a kérdező maga, hangulat és alkoholfok kérdése az egész..., az egészben az sem zavar, hogy nem is rám kíváncsiak, le van tojva, de nem?...

Tök hülye vagyok relativitás elméletileg, de ma láttam egy fazont a tevében, nevezetesen Lukács Bélát, és késztetést érzek arra, hogy ilyen típusú fanná váljak, no persze tudom, ebben az üzletágban az elhatározás kevés (lehet), na de miért ne próbálkozzunk (még ha potyára is, de ezt majd a jövő igazolja, vagy nem...), azért ez fantasztikus, egy egzaltált kinézetű ember, érthető magyar nyelven még számomra is felfogható tűnő dolgokról beszél ilyen témában, na erre azt mondom: ez azért nem semmi!...
Más. Ha már (hmm, ha-val nem kezdünk mondatot, de tojok rá!) a klaviaturánál vagyok, tegnap éjszaka volt egy műsor a rádióban Jirzi Menzelről, szerintem maga a műsor elég vacak volt, de volt néhány gondolat, amivel azonosulni tudtam, nevezetesen, hogy ennek a fantasztikus fazonnak valami különleges érzéke volt, van (naná, ettől fantasztikus, legalábbis nekem) arra, hogy megérezze és megmutassa a szereplőiben (átvitt értelemben az emberben), rejlő humánumot, humort, együttérzést, anyám tyúkja tudja mi minden pozitívumot, ami tkp., valahol mélyen ott van minden emberben (csak túlnyomó részt, főleg mai napság, kurvára nem látszik), hogy attól tátva marad a szám/szánk, és ettől olyan szerethető az a film (akármelyik, már amit ő készített), az ember, és ezáltal a konkrét ember, ez a Jirzi..., az már csak egy plussz, hogy szereti a sört, én is!!...

Lózás...

Be-be kukkantva az azték/maya/inka történelembe már napok óta izgatott kérdés, miként fordulhatott elő, hogy abban az időben, azon a fertályon nem volt ló, holott ugye az akkori világ más részein igen csak..., na, ma megtaláltam a választ illetve azt is nem nagyon, mondjuk úgy magyarázatot, ezek szerint a ló vagy Amerikában alakult ki (majd valamilyen, eddig ismeretlen okból teljesen kipusztult), vagy nem is, ebben az esetben nem kellett kipusztulni, egyszerűen nem jutott át a Bering-szoroson..., hát, érdekes, most a kutyák után nyomozok...

Könyv és film...

A franc tudja miről, de az jutott eszembe, hogy milyen ritka, egyedi dolog az, amikor egy film hangulatban, mondanivalóban találkozik a könyvvel, amelyből tkp. vétetett..., no persze, a hiba nyílván bennem van, emlékeim szerint eddig mind összesen két film "felelt" meg ilyen típusú elvárásaimnak, az egyik a Tombol a Hold, a másik pedig az Esti Kornél utazása címűek..., ha (de szerencsére erre semmilyen esély nincsen, hehe) én filmet rendeznék akkor kedvenc könyvemet, az Utas és holdvilágot választanám megfilmesítésre, persze, elkészíthetné más is (nagylelkű vagyok), őszíntén kíváncsi lennék a produktumra...
Ja, megvan, a tegnapi Chandler film adta az apropót, hiába no, én Marlowe-t nem képzeltem/képzelem el, no, ez legyen a legnagyobb baj az életben...

Hurrá, ismét kék az ég, csicseregnek a madarak, fú a passzát!, áldassék a Net és Skype szent neve, halleluja!:9...

Pásszent...

Ez a világ egyszerre abszurd és egyszerre kiszámítható dagonya..., lenne persze itt egy számomra járható út, hívjuk csak mikro kozmosznak, ami sajnos csak fikció, de elcseszett napokon akkor is jó erre gondolni..., az álmom egy ablak, egy speciális, olyan, ami, ha kinyitod, csak azt engedi be a kis világodba, ami passzol, ami nem vesz el, nem nyom agyon, ami pont oda kell..., de, legalábbis egyelőre, csak hagyományos nyilászárókat forgalmaznak, a fénnyel, a friss levegővel beuszul a szemét, a mocsok, csak takarítasz és takarítasz, hiába, hiába...

No igen...

No igen, nem szívesen vallom be még magamnak sem, , de fosok, már egy hete semmi hír, ilyenkor, ilyen szituációban a lehető legrosszabbra gondol az ember..., pedig nem akarok ilyeneken filózni, és mégis..., csak egy -bármilyen rövid is- szösszenet segíthet a dolgon, addig a kétség és a káosz!

Nem akarom megfejteni az álmom,
Azt szeretném, ha megtörténne velem...

Tarpanium...

Ha már -másutt- szó volt róla..., tarpan, táj, ember...

Ultrafaló...

"Elindult Silioniomo nyugatnak,

megérkezik nyugat sárga felhő házába,

aláveti magát nyugat akaratának,

megérti nyugatot,

és megértése ösvényén hazatér..."

Ami nekünk marad, tisztán tartani az ösvényt..., jó utat!...