What good am I if I'm like all the rest,
If I just turn away, when I see how you're dressed,
If I shut myself off so I can't hear you cry,
What good am I?

What good am I if I know and don't do,
I If I see and don't say, if I look right through you,
If I turn a deaf ear to the thunderin' sky,
What good am I?

What good am I while you softly weep
And I hear in my head what you say in your sleep,
And I freeze in the moment like the rest who don't try,
What good am I?

What good am I then to others and me
If I've had every chance and yet still fail to see
If my hands are tied must I not wonder within
Who tied them and why and where must I have been

What good am I if I say foolish things
And I laugh in the face of what sorrow brings
And I just turn my back while you silently die,
What good am I?
/Bob Dylan/

Ma ez van, közben meg süt a Nap, bonyolult vagyok, asszem...

A giant silver arrow speeds towards the stars
The falling rig reminds us they have gone
A time to wonder, with our feet set firmly in the clay,
What sights some other sun may shine upon

The need to know
And the chance to try
The hope to find
the other side of the sky

To take the long journey leaving all behind
The thoughts that cross their minds would surely tell
Of lovin' arms they'll miss
And all those times at home
To new life - where to find in silver shell
The need to know
And the chance to try
The hope to find

(Colosseum)

Átvitt értelemben, persze...

Alapvetően semmi bajom a munkával, sőt, valami mazohisztikus késztetéstől hajtva szeretem, ha feladataim vannak, különösen szeretem azokat, amelyek valamiben eltérőek a megszokottól, egy új kihívás -amennyiben persze meg tudja oldani az ember- különösen fel tudja dobni a nyúvadt közérzetet..., azonban mostanában egyre erősebben érzem, hogy jó lenne már a nyugdíjasok gondtalan életét élni, vagy legalábbis fél-egy évre elhúzni valahová máshová, a világ végére akár, mindegy, csak ne itt, csak ne most...

Ha már nincs erőm a szép szavakra,
Ha már nem izgat a szép primadonna,
Ha a szerephez már semmi kedvem,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!

Ha már nem dob fel se' harc, se' játék,
Hogyha nem akarom már a másét,
S hosszú szünet van a jókedvemben,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!

Ha a jobb napok sem érdekelnek,
Mikor vége van a türelmemnek,
Ha a szerelmedet nem érdemlem,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!

Ha a kedvességed bosszant, fáraszt,
Mikor nem adok és nem várok választ,
Mikor szeretni már nincs mit bennem,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!

Pedig nem szeretem az LGT-t, de most ez, a bánat tudja, honnan, eszembe jutott és egy kissé passzol, na hja, ez egy ilyen érzelgős nap, néha baromira tudom utálni magamat...

Albert Camus írta volt: "akinek nincs határozott jelleme, módszerrel kell pótolnia."..., ezen gondolkozom néhány napja, pontosabban azon, mikor és miért is kurvult el az ember (ilyen tekintetben is)..., persze tiszta hülye vagyok, nem fogok rájönni, lehet, nincs is mire, ami marad, az a szomorú valóság..., na nem baj, no gond, lassan itt a tavasz és csivitelnek a madaraké ez az, ami számít!...!