06. 29...

Magamtól magamnak:)

http://www.youtube.com/watch?v=nU0wg5nupXM

Searching for diamonds in a sulphur mine,
leaning on props that are rotten,
hoping for anything, looking for a sign
that I am not forgotten.
Lost in a labyrinth of future mystery,
tracing my steps, all mistaken,
trusting to everything, praying it can be
that I am not forsaken.

I wait by the door, wondering
when you will come and keep me warm.
I pray for the end of the night,
hoping the light will still the storm
which presently betrays me;
helpless sea-monster stranded on the shore,
marooned in an ecstasy of waiting,
I yearn, although knowing that I shall dive no
more
in the tide already racing.

My lungs burst to cry: "Finally
how could you leave me here to die?
I freeze in the chill of this place
with no friendly face to smile goodbye-
how could you let it happen?"

How could you let it happen?
Dreams, hopes and promises, fragments out of
time,
all of these things have been spoken;
still you don't understand how it feels when I'm
waiting for them to be broken.

D 2...

Daluka...

Szombaton lesz négy éve, hogy meghalt Dalóka, ezzel emlékszem magunkra...

http://www.youtube.com/watch?v=182-AXcOBEY

Let's recount our history, our tale of boom and bust
We could talk a good fight on our day
But when we got a hand to play we bit the dust
Now in our threadbare suits we do our duty
Still sold on the pursuit of a common cause

Now let us call to memory such witness as we dare
We built our bridges, burned them down as well
Maybe all we have to tell is off the square
We tried our instant remedies, they didn't clear the air
Who could foresee how it was bound to end, in a break or in a bend?
We intended well enough

Oh, but the clock was always counting, the envelope was sealed
And as the pressure's mounting, still precious little is revealed

Still, let us speak of comradeship, of how we stood as one
Shoulder to shoulder, through the thick and thin
While the roof was caving in
Although everything begins in good faith
For all our sins we'll all end up being skinned
And now there's nowhere left to run to, there's nowhere left to hide
We're strapped in and we're gunning for the roller-coaster ride

If we're living our lives as though God's at our shoulders
If we're giving of our best, by an effort of will
Then we'll be up for the test, we'll never know when we're over the hill

Here comes then bit where we decide
No passengers come on this ride
Civilians, the broken-hearted, need not apply

I count to a thousand and ten
I keep my eyes tight shut and then
Unsteadily count the numbers back down again
Unsteadily count the numbers back down again
Unsteadily count the numbers back down again

Head on into the wind, on a heavenly mission
Try to play with the spin while we burn in our hearts
Although we know we'll never win
We're still learning our lessons in the dark

There's no choice here to make, there's no easier decision
Than to stand up, stand straight and to give it a try
And there's no time for hesitation as the stations of our lives are passing by

Heads up and face front as brother to brother
Time to come to the call if we're true to how we were
Because at last and after all we've given each other our words
If we live out our lives as though God's sat at our shoulders
If we give of our best and then give some more still
Press on, with no pause for breath, then we'll see each other over the hill

Now if we speak of distances we're only covering old ground
What's done is done and if we have become of worth at all
We'll hope to see things in the round
Let's close the book on history and keep it safe and sound
While we've been moving forward to our goals
We have done as we have told, so the story's closed behind us
The countdown comes in backwards, that much was always clear
So when it reaches zero our heroes disappear

Unom...

Unom a pincért a sarki bárban,
unom a tévét a hálószobában,
unom a nőt, aki nem harap, csak karmol,
unom az embert, aki mindent összebarmol,
unom a káoszt, unom a rendet,
unom a zajt, unom a csendet,
unom a hóhért, unom a dajkát,
unom a szüzet, és unom a szajhát,
unom az elejét, unom a végét,
unom a háborút, unom a békét,
unom a négert, unom a sárgát,
unom a zsidót, és unom az árját,
unom a doktort, unom a gyógyszert,
unom a szexet, és unom az óvszert,
unom a dealert, unom a pápát,
a szentelt vizet, és a marihuánát

unom a pincért a sarki bárban,
unom a tévét a hálószobában,
unom a gitárt, mert annyira hamis,
unom e dalt és magamat is.
(Quimby)

Wittgi...

Aszongya ez a Wittgenstein gyerek, hogy:
"Az tud beszélni, aki reménykedni tud, s viszont."
Igaza lehet (már megint:)),  nem sokat lefetyelek mostanában:)...

Tékápé...

Persze, tudom én, hogy szerettek (mondjuk a család), kedveltek (nem sokan, de másnak még kevesebb juthatott), de tkp.  mégis csak az van, hogy az ember magányosan futkározik ebben a sorsnak nevezett ketrecben..., ja, a hosszútávfutó magányossága, pontosabban (esetemben) a középtávfutőé..., valami vigasztaló biztosan létezik, köll lennie, majd megálmodom...

Négy (lassacskán)...

Tkp, néhány kanyar ellenére rendben volt ez, a vége csesződött el kissé, mit mondjak, sajnálom, hmm, főúr, fizetek!...

Izéféle...

Akár testamentum is lehet(ne).

“Ha újra élhetném az életemet
A következőben igyekeznék több hibát elkövetni
Nem próbálnék olyan tökéletes lenni, lazább lennék,
Bolondabb lennék mint voltam igazából,
Kevés dolgot vennék komolyan,
Kevésbé lennék higiénikus,
Többet kockáztatnék, többet utaznék,
Többször merengenék a naplementében,
Több hegyet másznék meg, több folyóban úsznék.
Többször mennék olyan helyre, ahol még sosem jártam,
Több valódi problémával törődnék és kevesebb képzeletbelivel.
Azok közé tartozom akik értelmesen és
Termékenyen töltötték életük minden percét,
Voltak persze boldog pillanataim is.
De ha elölről kezdhetném, azon igyekeznék,
hogy csak jó pillanataim legyenek.

Mert ha nem tudnátok,
Ebből áll az Élet,
Kizárólag pillanatokból.
Ne veszítsd el a mostanit."
Jorge Luis Borges

Öt hónap az élet...(Merle után szabadon és jó esetben:))...

Az arcodra, ha nem vigyázol
 
Az arcodra, ha nem vigyázol,
drasztikusan ráfagy a máshol.
A nem úgy, a nem most, a nem te,
a „mintha már”, a „csak a teste”.
Véletlenül  nézel tükörbe,
s akit látsz, egy idegen ürge.
Ő volna, aki bujkált benned?
Őt hitted a jobbik felednek?
Meredten, ahogy bámul, vallat,
mintha bottal ütnék a talpad.
Mintha azért verne a foglár,
mert ott se vagy még, itt se vagy már.
 Bertók László

Milyen kemény, egyben milyen pontos (és persze kegyetlenül igaz) szavak, döbbenet...