Mióta tervezem, hogy számot vetek az elmúlt, lassan 60 évemmel -milyen izé ez, elvetem az éveket, 1,2,3, satöbbi, beásom, megtrágyázom, megöntözöm, jön a Nap, kikel, hová?, hogyan?, mire?, minek?, na mindegy persze-, de  mindig halogatom..., pedig hát jön az Idő, itt ólálkodik mögötted, liheg a nyakadba, mindig azt fújja: nincs már sok hátra, pár hónap (én is tudom, te is tudod), adjál számot, mit hittél, gondoltál, mire jutottál, miért így, miért úgy, mi marad utánad (ha marad egyáltalán), hogyan képzeled azt a "mást", satöbbi, satöbbi...
Talán még nem vagyok erre készen, talán még gyűjteni kell a bátorságot, de lehet az is, nincs is mit leltárba venni, elfutott egy haszontalan élet...

Bátorság, így kell tenni, így kell lenni...

Bogi is elment 2014. június 28-án, egyre fogyunk...

Bendegúz meg Patty Smith...

Olvasom, hogy meghalt a bakterházas Bendegúz.Öngyilkos lett , 47 évesen...Miért??, aránylag fiatalon, én miért nem (szintén aránylag) öregen??, ő bátor volt?, én gyenge?, mi az hogy erő, mi az hogy gyengeség?..., hát a hócipőm tudja...
Két napja Patty Smith-eket hallgatok, nem éppen egy mai csirke, de még mindig szuper..., hogy semmi nem jött be azokból a dolgokból, amikről énekelt az nem az ő hibája, innentől az enyém se, mentegetem itten magunkat, feleslegesen persze, kit érdekel ez, hol fontos ez...

Bátyám..

Talán '62-'63 nyara volt, bátyám akkor jött vissza ikszedik erdélyi útjáról..., különböző okok folytán (leginkább anyagi természetűből) ő érettségéig tőlünk távol, Gyomán, édesapám nővérééknél nevelkedett, ezért aztán többnyire csak nyarakon találkoztunk, ezért is, meg amiért 11 évvel idősebb volt nálam nem lehet azt mondani, hogy túlzottan ismertük volna egymást..., persze idővel, ahogy nőttünk bele az időbe ez megváltozott, akkor még nem annyira...,
Szóvel július volt, kánikula, és az én igen nagyratartott, kiváló atléta, felnőtt bátyám megjött Erdélyből és nekem is hozott ajándékot: egy vastag, magasnyakú kötött pulóvert!Én úgy, de úgy örültem ennek az ajándéknak, az egész nyarat ebben a pulóverben töltöttem el, inkább izzadtam benne csak hogy mindenki lássa, hogy ezt az én testvérem, nekem hozta!
Ez jutott most eszembe és nagyon szarul érzem magam.

...

Fasza egy év, ma meghalt Pisti bátyám, ebben az évben töltötte be a hetvenet, nehéz ez...

06. 29...

Magamtól magamnak:)

http://www.youtube.com/watch?v=nU0wg5nupXM

Searching for diamonds in a sulphur mine,
leaning on props that are rotten,
hoping for anything, looking for a sign
that I am not forgotten.
Lost in a labyrinth of future mystery,
tracing my steps, all mistaken,
trusting to everything, praying it can be
that I am not forsaken.

I wait by the door, wondering
when you will come and keep me warm.
I pray for the end of the night,
hoping the light will still the storm
which presently betrays me;
helpless sea-monster stranded on the shore,
marooned in an ecstasy of waiting,
I yearn, although knowing that I shall dive no
more
in the tide already racing.

My lungs burst to cry: "Finally
how could you leave me here to die?
I freeze in the chill of this place
with no friendly face to smile goodbye-
how could you let it happen?"

How could you let it happen?
Dreams, hopes and promises, fragments out of
time,
all of these things have been spoken;
still you don't understand how it feels when I'm
waiting for them to be broken.