2012. december 31., hétfő
Output...
Így, az új év küszöbén, 2013 vonatkozásában lényegében két kifejlet lehetséges: csoda vagy tragédia (majdnem mint egy görög drámában:)), a dolgok mostani állása szerint, sportnyelven szólva, a tragédia "megnyugtató" előnnyel vezet, hát meglássuk, egyebet mást nem nagyon tehetünk...
2012. december 9., vasárnap
This...
Ahogy a Doors mondta volt anno, This is the End, befejeztem, indulnom kell, volt sok jó, volt (sok) kevésbé, összességében nem panaszkodom, van, aki rosszabbul járt..., legyen béke, szeretet, boldogság (ha van még ilyen), asszem, senkinek nem tartozom, ez megnyugtat, viszlát!
http://www.youtube.com/watch?v=QqWQXW3WGbY
http://www.youtube.com/watch?v=QqWQXW3WGbY
2012. november 20., kedd
2012. november 18., vasárnap
Pötty nélkül...
Mit tehet az ember, egy eltört szerelemmel ?(kérdé anno a Generál)
Mit tehet az ember, ha egy egy de facto zakkant gazdasági miniszter ámokfutását látja napról napra?(kérdezem én, most)
Mit tehet az ember (én), ha a valagára egy pöttynyi piros festék sem jutott (ellopták?, más (az én kontómra) az egész fenekét kente be?, vacak minőség volt és mára már elkopott?, satöbbi?), kérjek menedékjogot a pápuáknál?
Jajj Istenem, mennyi megválaszolatlan kérdés...
Mit tehet az ember, ha egy egy de facto zakkant gazdasági miniszter ámokfutását látja napról napra?(kérdezem én, most)
Mit tehet az ember (én), ha a valagára egy pöttynyi piros festék sem jutott (ellopták?, más (az én kontómra) az egész fenekét kente be?, vacak minőség volt és mára már elkopott?, satöbbi?), kérjek menedékjogot a pápuáknál?
Jajj Istenem, mennyi megválaszolatlan kérdés...
Izrael vs Palesztina...
Nehéz ebben a kérdésben tisztán látni, okosságokat mondani, de azért az alábbi legalábbis elgondolkodtató...
2012. november 16., péntek
És tényleg...
"Annyi minden szarral kell még megküzdenem
egy tucat csörgősipkás lidérc horkol mellettem.
Választok egyet. Melyik tetsszen?
Melyik legyen a partnerem?"
/Quimby/
egy tucat csörgősipkás lidérc horkol mellettem.
Választok egyet. Melyik tetsszen?
Melyik legyen a partnerem?"
/Quimby/
(K) Orsolya és Kurt (V)...
Vannak időszakok, amikor jólesik magyarázatokat olvasni
olyasmiről, aminek voltaképp nincs magyarázata, mert nem is lehet.
Képtelen lelkiállapotokban tehát jöhet egy kis Vonnegut.
Nem véletlen, hogy a nagyon fiatalok kattannak rá elsősorban a
szerzőre, én magam is nagyon fiatalon bukkantam rá. A kilencvenes évek
elején-végén minden ismerősöm őt olvasta. Legalábbis a normálisabbak.
Harmadikosok lehettünk a barátnőimmel, elvetettünk nagyjából minden
szabályt. Legalábbis olyan szabályokat, hogy hogyan kellene kinézni,
miképp kellene viselkedni. Például nejlonzacskóban cipeltük a
cuccainkat, nagy, ronda, szétmálló darabokban, a tankönyvek közé
behajigáltuk a zöldségeket – mert mást egy ideig nemigen ettünk –, és a
halom tetején egy-egy olyan könyv pihent, amit éppen fontosnak
tartottunk.Mivel egymás között ment az állandó cserebere, nagyjából hasonló könyvek meredeztek ki mindegyikünknél, hirdetve ország-világ előtt, hogy éppen miben vagyunk elmerülve. Vonnegut jó ideig díszített minket. És a könyvekből vett idézetek a tankönyveinket, füzeteinket is. Képzőművésznek készülő barátnőm ugyan minden arcképet a történelem-, irodalom- és latinkönyvünkben Homonyik Sándorrá maszkírozott (erre sok év után sem tudott magyarázatot adni), de Sándor arcmásai alatt-mellett-fölött ott voltak a citátumok. Mivel jó ideje el vagyok merülve ezekben a régi emlékekben, fel kellett tűnjön, milyen sokat másoltam ki Vonneguttól. Konkrétan egy két éve elkezdett regényem (amit talán egyszer befejezek, mert nem rossz az alapgondolat, csak éppen hat fejezet után úgy éreztem, nem megy tovább) mottóját is tőle választottam, a nagy kedvencemből, a Macskabölcsőből:
„Hallottam, hogy így szól egy szomorú ember:
’Hova lett, hova a régi jó banda?’
Azt suttogtam a szomorú ember fülébe:
’A te régi jó bandád eltűnt a francba.’”...
...Mindenesetre ma már nem életreceptként olvasom Vonnegutot sem, és a jó munkáit (számomra legkedvesebb Az ötös számú vágóhíd, Bajnokok reggelije és nagyon-nagyon a Börleszk, hehe). De változó hozzáállás ide vagy oda, azt feltétlenül a szerzőnek köszönhetem, hogy mániákus archiváló lettem, hiszen – szól az egyik Kalüpszó: „Írjatok le mindent. A múltnak pontos megörökítése nélkül hogyan várhatnánk el férfiaktól és nőktől, hogy a jövőben ne kövessenek el komoly hibákat?” Persze jól tudjuk, hogy a hibákat, hiába minden, mégis elkövetjük. Aztán jön az összeomlás, elővesszük megint Vonnegutot, és – nem lehet mit tenni – nevetünk."
Hát így megy ez, hehe...
2012. november 14., szerda
Valahogy így...
Védekezés
Próbálgatom, tanulgatom,
hogy ne szeresselek nagyon.
Félelmesek a viharok,
s én romló törzsü fa vagyok.
S minden nagy érzés új gyökér,
mely földbe köt, ha mélyet ér.
Magam hullásra készitem,
gyökereimet gyengitem:
Ha a viharban dőlni kell,
fogódzás nélkül dőljek el.
/Áprily Lajos/
Áprily...
"Ámulni még, ameddig még lehet,
amíg a szíved jó ütemre dobban,
megőrizni a táguló szemet,
mellyel csodálkoztál gyerekkorodban.
Elálmélkodni megszokottakon:
az andezitre plántált ősi váron,
virágokon, felhőkön, patakon,
az azúrban kerengő vadmadáron,
a csillagon, ha végtelen terek
hajítják át a késő-nyári égen.
S ámulva szólni: Most voltam gyerek.
S vén volnék már – s itt volna már a végem?"
/
amíg a szíved jó ütemre dobban,
megőrizni a táguló szemet,
mellyel csodálkoztál gyerekkorodban.
Elálmélkodni megszokottakon:
az andezitre plántált ősi váron,
virágokon, felhőkön, patakon,
az azúrban kerengő vadmadáron,
a csillagon, ha végtelen terek
hajítják át a késő-nyári égen.
S ámulva szólni: Most voltam gyerek.
S vén volnék már – s itt volna már a végem?"
/
2012. november 8., csütörtök
Ki kérdezett...
...
– Ki kérdezett?
Igaz is – ki kérdezett engem? Hogy van az, hogy erre még sohase gondoltam? Soha senki se kérdezett. Írtam és beszéltem és ágáltam s hadakoztam – véleményem volt erről, meg amarról – szóltam életről, halálról, szerelemről, költészetről, magamról, gyerekről és asszonyról és cserebogárról... ügyeltem alanyra és állítmányra, lenge jelzőre és komoly főnévre, rideg számnévre, igekötőre és névutóra – ütemre és rímre –, hogy érthető és világos legyen, amit mondok: egyetlen helyes formája a gondolatnak, hogy könnyen fogja fel s el ne veszítse többé, akit megajándékozok vele. Feladványokat oldottam, csomókat vágtam ketté, erőlködtem, hogy közelebb jöjjek kezdethez és véghez, a két pólushoz, hol még nem járt sarkutazó...
De ki kérdezett?
Nem mondom, jártak nálam is körkérdésekkel, ankétokkal, hogy mi a véleményem a divatról és hol ebédeltem legjobban. De ezeket elhárítottam, kitérő választ adtam, nem volt mit mondanom.
Legtalálóbb válaszaim – most veszem észre – el nem hangzott kérdésekre zengtek fel: miért csodálkozom hát a süket csöndben, hogy senki nem siet el vele – legjobb tanácsaim annak szóltak, aki már elpusztult tulajdon hibájából – miért csodálkozom hát, hogy senki nem követte?
Ki kérdezett?
Én megmondtam mindent előre – én láttam a fenyegető veszedelmet –, láttam a sötét felhőt, s tudtam a villámról, ami lecsap. Láttam őket születni s rohanni haláluk felé – láttam a bűnt, s megmondtam előre: ne így, ne ezt, átok és gyalázat lesz belőle. Nevén neveztem a vackort s az ízes gyümölcsöt – megmondtam, mi van belül –, miért nem válogattak hát, ahogy mutattam? Voltam helyettük a csatorna szennyében nyakig – és csattogott légcsavarom a tiszta felhők közt, helyettük –, és elmondtam, mit láttam amott, mit gyötrődtem emitt, milyen a bűzös aljasság íze s milyen az illatos napsugáré – hát akkor miért hemzseg még mindig a pocsolya boldogtalanok lelkétől s miért magányosak a havas hegyormok? Én szóltam, hogy arra ne tessék menni – én szóltam, hogy erre van az út –, hát akkor miért vannak telve a gödrök? Én táblát állítottam szabad úszók és lubickoló gyerekek közé – miért puffadnak hát hullák a víz fenekén?
Én minderre megfeleltem – de ki kérdezett?
Senki se kérdezett, igazad van, közbeszóló. Nem is értek rá kérdezni. Mert megkérdezték a miniszterelnököt, hogy mi lesz a haza sorsa – és megkérdezték a kereskedőt, hogy mennyiért adja –, és megkérdezték a kalóriát, hogy fog-e sikerülni? Megkérdezték a cápát, helyes dolog-e a vegetarianizmus, megkérdezték a betegséget, hogy érzi magát, megkérdezték a poloskát, hogy lehetne a vérontást elkerülni? Megkérdezték a tüzet, egészséges dolog-e a jeges zuhany – megkérdezték a vizet, mitől szokott tűzbe jönni? Megkérdezték a madarat, hová repül, a napot, merre szállt?
De ki kérdezte az embert? Ki kérdezett, Homérosz? Ki kérdezett, Szókratész? Ki kérdezett, Gautama Buddha? Ki kérdezett, Názáreti?
Shakespeare, Goethe, Madách, Dante, Beethoven, Kant... ki kérdezett?
Ember, aki tudod – ember, aki láttad –, ember, aki nézted, figyelted, élted – tudtad, mielőtt volt, tudtad, mielőtt lett –, ordítottál, hogy közeledik – ki kérdezett?
Megváltó Atyaisten – aki tudod, hogy lehetne elkerülni, mit kellene tenni, hová kellene fordulni, hogy kellene csinálni –, ki kérdezett?
Ki kérdezett? Ne kérdezd – ordíts, ahogy a torkodon kifér, mert különben csönd lenne körülötted –, ordítsd magad a kérdést, s hidd el a visszhangnak, hogy ő volt, s felelj a visszhangnak, hogy legalább a magad szavát halld.
/Karinthy Frigyes/
– Ki kérdezett?
Igaz is – ki kérdezett engem? Hogy van az, hogy erre még sohase gondoltam? Soha senki se kérdezett. Írtam és beszéltem és ágáltam s hadakoztam – véleményem volt erről, meg amarról – szóltam életről, halálról, szerelemről, költészetről, magamról, gyerekről és asszonyról és cserebogárról... ügyeltem alanyra és állítmányra, lenge jelzőre és komoly főnévre, rideg számnévre, igekötőre és névutóra – ütemre és rímre –, hogy érthető és világos legyen, amit mondok: egyetlen helyes formája a gondolatnak, hogy könnyen fogja fel s el ne veszítse többé, akit megajándékozok vele. Feladványokat oldottam, csomókat vágtam ketté, erőlködtem, hogy közelebb jöjjek kezdethez és véghez, a két pólushoz, hol még nem járt sarkutazó...
De ki kérdezett?
Nem mondom, jártak nálam is körkérdésekkel, ankétokkal, hogy mi a véleményem a divatról és hol ebédeltem legjobban. De ezeket elhárítottam, kitérő választ adtam, nem volt mit mondanom.
Legtalálóbb válaszaim – most veszem észre – el nem hangzott kérdésekre zengtek fel: miért csodálkozom hát a süket csöndben, hogy senki nem siet el vele – legjobb tanácsaim annak szóltak, aki már elpusztult tulajdon hibájából – miért csodálkozom hát, hogy senki nem követte?
Ki kérdezett?
Én megmondtam mindent előre – én láttam a fenyegető veszedelmet –, láttam a sötét felhőt, s tudtam a villámról, ami lecsap. Láttam őket születni s rohanni haláluk felé – láttam a bűnt, s megmondtam előre: ne így, ne ezt, átok és gyalázat lesz belőle. Nevén neveztem a vackort s az ízes gyümölcsöt – megmondtam, mi van belül –, miért nem válogattak hát, ahogy mutattam? Voltam helyettük a csatorna szennyében nyakig – és csattogott légcsavarom a tiszta felhők közt, helyettük –, és elmondtam, mit láttam amott, mit gyötrődtem emitt, milyen a bűzös aljasság íze s milyen az illatos napsugáré – hát akkor miért hemzseg még mindig a pocsolya boldogtalanok lelkétől s miért magányosak a havas hegyormok? Én szóltam, hogy arra ne tessék menni – én szóltam, hogy erre van az út –, hát akkor miért vannak telve a gödrök? Én táblát állítottam szabad úszók és lubickoló gyerekek közé – miért puffadnak hát hullák a víz fenekén?
Én minderre megfeleltem – de ki kérdezett?
Senki se kérdezett, igazad van, közbeszóló. Nem is értek rá kérdezni. Mert megkérdezték a miniszterelnököt, hogy mi lesz a haza sorsa – és megkérdezték a kereskedőt, hogy mennyiért adja –, és megkérdezték a kalóriát, hogy fog-e sikerülni? Megkérdezték a cápát, helyes dolog-e a vegetarianizmus, megkérdezték a betegséget, hogy érzi magát, megkérdezték a poloskát, hogy lehetne a vérontást elkerülni? Megkérdezték a tüzet, egészséges dolog-e a jeges zuhany – megkérdezték a vizet, mitől szokott tűzbe jönni? Megkérdezték a madarat, hová repül, a napot, merre szállt?
De ki kérdezte az embert? Ki kérdezett, Homérosz? Ki kérdezett, Szókratész? Ki kérdezett, Gautama Buddha? Ki kérdezett, Názáreti?
Shakespeare, Goethe, Madách, Dante, Beethoven, Kant... ki kérdezett?
Ember, aki tudod – ember, aki láttad –, ember, aki nézted, figyelted, élted – tudtad, mielőtt volt, tudtad, mielőtt lett –, ordítottál, hogy közeledik – ki kérdezett?
Megváltó Atyaisten – aki tudod, hogy lehetne elkerülni, mit kellene tenni, hová kellene fordulni, hogy kellene csinálni –, ki kérdezett?
Ki kérdezett? Ne kérdezd – ordíts, ahogy a torkodon kifér, mert különben csönd lenne körülötted –, ordítsd magad a kérdést, s hidd el a visszhangnak, hogy ő volt, s felelj a visszhangnak, hogy legalább a magad szavát halld.
/Karinthy Frigyes/
2012. november 2., péntek
2012. november 1., csütörtök
Amelie csodálatos élete...
Szeretném visszakapni a régi életem, olyannak lenni, mint amilyen előtte voltam...
2012. október 23., kedd
2012. október 13., szombat
Felejtsd el 2....
http://www.youtube.com/watch?v=q_kWsvxfWzQ&playnext=1&list=PLF42BC3CA92CE8EBA&feature=results_video
Mi azt mondtuk, hogy jók leszünk
És nem kell soha-soha más nekünk
És jobbról nem is álmodunk
És egymás nélkül meghalunk
Mmmmm, felejtsd el, felejtsd el, felejtsd el
Mi ellenségek s barátok
Hogy megváltjuk a világot
S a színpadon és túl azon
A csúcsra érünk egy napon
Mmmmm, felejtsd el, felejtsd el, felejtsd el
És én azt hittem a máz alatt
Még van pár tiszta gondolat
S a kocka másik oldalán
Ha fordul van egy másik szám
Mmmmm, felejtsd el, felejtsd el, felejtsd el
Mindig másképp van itt minden
Az se biztos amit hittem
Bármit mondok attól félek
Holnap újra arra kérlek
Mmmmm, felejtsd el, felejtsd el, felejtsd el
Én azt hittem, ha rajtunk áll
Túl sok gondunk nem lesz már
S lesznek igaz győztesek
S nem dőlünk be senkinek
Mmmmm, felejtsd el, felejtsd el, felejtsd el
Ha mondtam, hogy a szív felett
A pénz az úr itt nem lehet
És maradnak a jó fejek
És az alkalmatlan elmehet
Ooo, felejtsd el, felejtsd el, felejtsd el
Mmmmm, felejtsd el
Mmmmm, felejtsd el
Felejtsd el
Felejtsd el
Felejtsd el
Felejtsd el
Felejtsd el
/Zoran/
Istenem, milyen naiv voltam/vagyok..., és ez már így is marad...
Mi azt mondtuk, hogy jók leszünk
És nem kell soha-soha más nekünk
És jobbról nem is álmodunk
És egymás nélkül meghalunk
Mmmmm, felejtsd el, felejtsd el, felejtsd el
Mi ellenségek s barátok
Hogy megváltjuk a világot
S a színpadon és túl azon
A csúcsra érünk egy napon
Mmmmm, felejtsd el, felejtsd el, felejtsd el
És én azt hittem a máz alatt
Még van pár tiszta gondolat
S a kocka másik oldalán
Ha fordul van egy másik szám
Mmmmm, felejtsd el, felejtsd el, felejtsd el
Mindig másképp van itt minden
Az se biztos amit hittem
Bármit mondok attól félek
Holnap újra arra kérlek
Mmmmm, felejtsd el, felejtsd el, felejtsd el
Én azt hittem, ha rajtunk áll
Túl sok gondunk nem lesz már
S lesznek igaz győztesek
S nem dőlünk be senkinek
Mmmmm, felejtsd el, felejtsd el, felejtsd el
Ha mondtam, hogy a szív felett
A pénz az úr itt nem lehet
És maradnak a jó fejek
És az alkalmatlan elmehet
Ooo, felejtsd el, felejtsd el, felejtsd el
Mmmmm, felejtsd el
Mmmmm, felejtsd el
Felejtsd el
Felejtsd el
Felejtsd el
Felejtsd el
Felejtsd el
/Zoran/
Istenem, milyen naiv voltam/vagyok..., és ez már így is marad...
2012. október 11., csütörtök
Felejtsd el....
Petri György
Felejtsd el
Felejtsd el
Ne mondd, hogy vége.
(Nem tudod, hogy minek,
azt sem, hogy vége van-é)
Ne mondd, hogy vége,
Ne mondjál semmit
- jobb a semmitmondásnál.
Felejtsd el, hogy éltél,
felejtsd el, hogy akartál ezt-azt.
Mindez nem érdekes már.
Szokjál le arról, hogy: vagy.
Hidd el: jobb nem élni.
(Nem tudod, hogy minek,
azt sem, hogy vége van-é)
Ne mondd, hogy vége,
Ne mondjál semmit
- jobb a semmitmondásnál.
Felejtsd el, hogy éltél,
felejtsd el, hogy akartál ezt-azt.
Mindez nem érdekes már.
Szokjál le arról, hogy: vagy.
Hidd el: jobb nem élni.
2012. október 7., vasárnap
...
"Még nem adtam fel.Időnként megemelem a két karomat.
Meglehet, májusra már repülök."
/Karinthy M.: Ördöggörcs/
Meglehet, májusra már repülök."
/Karinthy M.: Ördöggörcs/
2012. október 2., kedd
Gyászhír...
2013. x hó y napján i. p. méltósággal viselt, hosszan tartó, akkut munkanélküliségből kifolyólag e földről eltávozott.Ahogyan jött, úgy ment, észrevétlen, bánkódnotok nem kell félni jó lesz...
Ma...
Ma édesapámmal álmodtam, keszekusza álom volt, összevissza történés, megidézhetetlen, ez a vers jutott eszembe...
2012. szeptember 27., csütörtök
It Won't Be Long...
Még mindig szép..
.
"Round & Round (It Won't Be Long)"
.
"Round & Round (It Won't Be Long)"
Round and round and round we spin,
To weave a wall to hem us in,
It won't be long, it won't be long
How slow and slow and slow it goes,
To mend the tear that always shows.
It won't be long, it won't be long.
It's hard enough losin'
the paper illusion
you've hidden inside,
Without the confusion
of findin' you're usin'
the crutch of the lie
To shelter your pride when you cry.
Round and round and round we spin,
To weave a wall to hem us in,
It won't be long, it won't be long
How slow and slow and slow it goes,
To mend the tear that always shows.
It won't be long, it won't be long.
Now you're movin' too slow
and wherever you go
there's another beside.
It's so hard to say no
to yourself and it shows
that you're losing inside,
When you step on your pride and you cry.
Round and round and round we spin,
To weave a wall to hem us in,
It won't be long, it won't be long
How slow and slow and slow it goes,
To mend the tear that always shows.
It won't be long, it won't be long.
How the hours will bend
through the time that you spend
till you turn to your eyes,
And you see your best friend
looking over the end
and you turn to see why,
And he looks in your eyes and he cries.
Round and round and round we spin,
To weave a wall to hem us in,
It won't be long, it won't be long
How slow and slow and slow it goes,
To mend the tear that always shows.
It won't be long, it won't be long.
To weave a wall to hem us in,
It won't be long, it won't be long
How slow and slow and slow it goes,
To mend the tear that always shows.
It won't be long, it won't be long.
It's hard enough losin'
the paper illusion
you've hidden inside,
Without the confusion
of findin' you're usin'
the crutch of the lie
To shelter your pride when you cry.
Round and round and round we spin,
To weave a wall to hem us in,
It won't be long, it won't be long
How slow and slow and slow it goes,
To mend the tear that always shows.
It won't be long, it won't be long.
Now you're movin' too slow
and wherever you go
there's another beside.
It's so hard to say no
to yourself and it shows
that you're losing inside,
When you step on your pride and you cry.
Round and round and round we spin,
To weave a wall to hem us in,
It won't be long, it won't be long
How slow and slow and slow it goes,
To mend the tear that always shows.
It won't be long, it won't be long.
How the hours will bend
through the time that you spend
till you turn to your eyes,
And you see your best friend
looking over the end
and you turn to see why,
And he looks in your eyes and he cries.
Round and round and round we spin,
To weave a wall to hem us in,
It won't be long, it won't be long
How slow and slow and slow it goes,
To mend the tear that always shows.
It won't be long, it won't be long.
2012. szeptember 18., kedd
2012. augusztus 16., csütörtök
2012. július 23., hétfő
JA...
"Az ember végül homokos
Szomorú, vizes partra ér,
Szétnéz merengve és okos
Fejével biccent, nem remél."
Milyen régóta, hányszor olvastam ezt, most (kellett) megértenem...
Szomorú, vizes partra ér,
Szétnéz merengve és okos
Fejével biccent, nem remél."
Milyen régóta, hányszor olvastam ezt, most (kellett) megértenem...
Nos...
Lehet tippelni, három lehetőség van.
A: Beledöglök.
B:Nem döglök bele, de kinlódok hosszú időn át.
C:Minden rendben megy.
Várom a tippeket, hehe...
A: Beledöglök.
B:Nem döglök bele, de kinlódok hosszú időn át.
C:Minden rendben megy.
Várom a tippeket, hehe...
2012. július 3., kedd
2012. július 1., vasárnap
Vers...
Ma hallgattam egy József Attila verset,(naná, hogy Latinovits), a Dunánál..., nagyon sok jó költő van egy-két kiváló verssel, de összességében csak József Attila!..., ilyen fiatalon ennyit tudni az emberi lélekről, megismételhetetlen világszám!
2012. június 26., kedd
2012. június 23., szombat
Metro...
Kedves utasaink, a következő állomás Nihil, átszállás a Menny és Pokol vonalakra!A megváltott jegyek bérletek nem érvényesek, új jegy vásárlása kötelező...
2012. június 22., péntek
Sakk...
Mindig azt gondoltam (illetve nem mindig, de az utóbbi időben), hogy ha a Hetedik pecsét-béli sakk partner azt mondaná: na bébi, a partinak vége, állj fel és kövess, úgy azt mondanám: OK, tkp. nincs probléma, volt mindenben részem, nincs mit megbánnom, a szívem nyugodt, lelkiismeretem (már amennyire) tiszta, menjünk..., de azért ez nem olyan egyszerű, lássuk be...
2012. június 21., csütörtök
Hát...
Hát ez valami olyasmi lehet, mint amikor az emberrel közlik: ennyi meg ennyi ideje maradt, rendszerezzen, pakoljon oszt' csókolom...Van az első, a felháborodás fázis, aztán jön a belenyugvás...(Bele)nyugodt nem vagyok, inkább unottnak nevezném ezt a másodikat, annyi mindent csinálhatnék (meg kellene is csinálni), ehelyett semmit teszek, vagyok, még létezek...
2012. június 13., szerda
Ma...
Tényleg nem tudom, valami új kezdődik vagy egy tragédia van születőben, az idő majd eldönti, próbálok nem filózni a dolgon...
Facebook statisztika: 46 címre küldtem üzenetet, jött 8 semmitmondó, 1 neszesemmi, 1 konkrét..., nem vádaskodok, de meglepődtem, nyílván bennem van a hiba....
Hétfőre igértem az orvost, fosok, de meg kellett tennem, a szavamat állni kell, nem állítanám, hogy nyugodt vagyok...
Elgondolkoztam: amiben eddig hittem (és hírdettem), úgy tűnik, nem működik, átvágtam vele magamat (és másokat is), valami új hit kellene, de azt hiszem, ez lehetetlen, az ember nem tud kibújni magából...
Még 8-10 hónap, aztán döntsön, akinek döntenie kell...
Tényleg nem tudom, valami új kezdődik vagy egy tragédia van születőben, az idő majd eldönti, próbálok nem filózni a dolgon...
Facebook statisztika: 46 címre küldtem üzenetet, jött 8 semmitmondó, 1 neszesemmi, 1 konkrét..., nem vádaskodok, de meglepődtem, nyílván bennem van a hiba....
Hétfőre igértem az orvost, fosok, de meg kellett tennem, a szavamat állni kell, nem állítanám, hogy nyugodt vagyok...
Elgondolkoztam: amiben eddig hittem (és hírdettem), úgy tűnik, nem működik, átvágtam vele magamat (és másokat is), valami új hit kellene, de azt hiszem, ez lehetetlen, az ember nem tud kibújni magából...
Még 8-10 hónap, aztán döntsön, akinek döntenie kell...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)