In memoriam Bathó Gábor.

Tegnap kaptam a hírt régi, közös teniszező társamtól és barátomtól, hogy Gabi 2009. szeptember 16-án Szolnokon, a kórház hospice részlegén meghalt.Hasnyálmirigy rák, borzalmas, még a szó is...
Gabi.
8 éves korunktól együtt teniszeztünk, a gimnáziumban egy padban ültünk, Ő az én, én az Ő esküvői tanúja...,millió emlék, versenyek együtt, gimnázium, lányok, házi bulik, pia, Holt-Tisza, Easy Rider, Eper és vér, Illés, Omega, Deep Purple, Led Zeppelin,Arisztotelész, Kant, világ megváltás, csopaki lecsók, ulti csaták...Főiskola, egyetem után más tájakra sodort az élet, a rendszer váltás után egy kissé megváltozott a kapcsolatunk, neki is, nekem is más barátok kerültek, a találkozások ritkultak...Utoljára négy éve találkoztunk a Balatonnál, a tavalyi érettségi találkozóra egyikünk sem ment el, Ő a barátai miatt, én amiatt, hogy Ő nem jön , az élet furcsa dolgokat produkál...
A hálószobánkban ott van az esküvönkre tőlük kapott rézkarc, innentől ez marad, meg néhány ősrégi, fekete-fehér kép, meg hát az emlékek, no és persze a hiány..., 54 évet élt.

A legjobb barátom...

1998. október 28-2009. június 28.

2009. 06. 07.

a 2009. 06. 07-i választás kapcsán morfondíroztam egy kissé és a lehangoló fejlemények kapcsán -mondhatni- próbáltam új irányok felé tájékozódni.
Mára világossá lett előttem, nincs új a Nap alatt, bőven ideje lenne már, hogy benőjjön a fejemlágya és számoljak le -örökre!- az illúziókkal.
Vajon hányszor kell pofára esni ahhoz, hogy elhiggyem már végre: nincsenek csodák! Nem érted? Nin-cse-nek cso-dák!...

2009.

Ezt most csak azért, hogy legyen bejegyzés erre az évre (is), majd kitalálom, mi a frászt írjak, persze csak talán, hiába na, nem vagyok egy szorgalmas és pedáns blogger és amilyen züllött vagyok, még csak nem is szégyelem...