Mert...

Mert tkp. mindig egyedül voltál, vagy és maradsz...
Mert tkp. ezt már illene tudomásul venned (végre)...
Mert tkp. ez így rendjén való...
Mert tkp. akkor meg minek??...

Éjfél után...

Minden évben ez a legnehezebb nap, ezt én tudom, más értetlenül néz, mindegy, tudomásul vettem, néha nehéz megértetnem magam, nyílván, bennem van a hiba...
Az ember, ha úgy veszem, egy különös bolygó, pontosabban: egy boly(on)gó, forog, hmm, többnyire maga körül, nem szabályos pályán, krikk-krakk, úgy tűnik (sokszor!) összevissza, szabálytalanul, néha értve, többnyire nem (magam sem, hehe, persze), aztán a VÉGÉN kiegyenesedve(!), (vagy nem...)..., ilyenkor dől el, volt-e valami értelme..., és ha nem??, asszem, ez egy hülye kérdés...