Mióta tervezem, hogy számot vetek az elmúlt, lassan 60 évemmel -milyen izé ez, elvetem az éveket, 1,2,3, satöbbi, beásom, megtrágyázom, megöntözöm, jön a Nap, kikel, hová?, hogyan?, mire?, minek?, na mindegy persze-, de  mindig halogatom..., pedig hát jön az Idő, itt ólálkodik mögötted, liheg a nyakadba, mindig azt fújja: nincs már sok hátra, pár hónap (én is tudom, te is tudod), adjál számot, mit hittél, gondoltál, mire jutottál, miért így, miért úgy, mi marad utánad (ha marad egyáltalán), hogyan képzeled azt a "mást", satöbbi, satöbbi...
Talán még nem vagyok erre készen, talán még gyűjteni kell a bátorságot, de lehet az is, nincs is mit leltárba venni, elfutott egy haszontalan élet...

Bátorság, így kell tenni, így kell lenni...

Bogi is elment 2014. június 28-án, egyre fogyunk...