A fene tudja...

Az igazság az, hogy tele van a hócipőm..., tkp. mindennel, munkával, nem munkával, akármivel..., vagy hosszú volt a tél, vagy éppen fordítva, tökmindegy, egy a lényeg: szar az egész, ahogy van, vagy éppen ahogyan lehetne..., most elmegyek egy pár napra és kipróbálom ismét, működik-e még az a verzió, hogy tojok mindenre, áztatom magam és csak olvasok, olvasok, próbálok pozitívan gondolkozni, nem törödve azzal, hogy választási időszak közelg meg szarban a haza, az idő meg csak rohan és egyre tömegebb a múlt, mint a jövő, szóval nyista realitás, jöjjön a mese, a sci-fi, akármi, csak dögöljön a jelen meg a fenyegető jövő!..., józanul persze tudom, nincs menekvés, minden vacak megtalál, de néhány napra építek egy tudom- nem valós-, környezetbarát (hoppá, tessék figyelni!) valamit kreálni, ez még segít túlélni néhány hónapot..., aztán persze megint kell, jön egy újabb illúzió, hogy meddig, azt a fene se tudja, majd lesz valahogyan...