Mert...

Mert tkp. mindig egyedül voltál, vagy és maradsz...
Mert tkp. ezt már illene tudomásul venned (végre)...
Mert tkp. ez így rendjén való...
Mert tkp. akkor meg minek??...

Éjfél után...

Minden évben ez a legnehezebb nap, ezt én tudom, más értetlenül néz, mindegy, tudomásul vettem, néha nehéz megértetnem magam, nyílván, bennem van a hiba...
Az ember, ha úgy veszem, egy különös bolygó, pontosabban: egy boly(on)gó, forog, hmm, többnyire maga körül, nem szabályos pályán, krikk-krakk, úgy tűnik (sokszor!) összevissza, szabálytalanul, néha értve, többnyire nem (magam sem, hehe, persze), aztán a VÉGÉN kiegyenesedve(!), (vagy nem...)..., ilyenkor dől el, volt-e valami értelme..., és ha nem??, asszem, ez egy hülye kérdés...

A fene tudja...

Az igazság az, hogy tele van a hócipőm..., tkp. mindennel, munkával, nem munkával, akármivel..., vagy hosszú volt a tél, vagy éppen fordítva, tökmindegy, egy a lényeg: szar az egész, ahogy van, vagy éppen ahogyan lehetne..., most elmegyek egy pár napra és kipróbálom ismét, működik-e még az a verzió, hogy tojok mindenre, áztatom magam és csak olvasok, olvasok, próbálok pozitívan gondolkozni, nem törödve azzal, hogy választási időszak közelg meg szarban a haza, az idő meg csak rohan és egyre tömegebb a múlt, mint a jövő, szóval nyista realitás, jöjjön a mese, a sci-fi, akármi, csak dögöljön a jelen meg a fenyegető jövő!..., józanul persze tudom, nincs menekvés, minden vacak megtalál, de néhány napra építek egy tudom- nem valós-, környezetbarát (hoppá, tessék figyelni!) valamit kreálni, ez még segít túlélni néhány hónapot..., aztán persze megint kell, jön egy újabb illúzió, hogy meddig, azt a fene se tudja, majd lesz valahogyan...

Közhely...

A címnek megfelelően:BÚÉK!, jelenleg ennyi jut eszembe, bocs...