2008. február 25., hétfő
Pásszent...
Ez a világ egyszerre abszurd és egyszerre kiszámítható dagonya..., lenne persze itt egy számomra járható út, hívjuk csak mikro kozmosznak, ami sajnos csak fikció, de elcseszett napokon akkor is jó erre gondolni..., az álmom egy ablak, egy speciális, olyan, ami, ha kinyitod, csak azt engedi be a kis világodba, ami passzol, ami nem vesz el, nem nyom agyon, ami pont oda kell..., de, legalábbis egyelőre, csak hagyományos nyilászárókat forgalmaznak, a fénnyel, a friss levegővel beuszul a szemét, a mocsok, csak takarítasz és takarítasz, hiába, hiába...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
sznob dolog, de én olyan világban élnék, ahová csak egy bizonyos szűrőn átment emberek léphetnek be - okosak, jóakaratúak, konstruktívak - de persze ez számos problémát felvet, és nem megvalósítható. azért még azokon a bizonyos napokon erről ábrándozom...
No hát ez az, én is olyat akartam vón (világot), persze agyilag tudom, hogy ilyen nem lehet, számomra legalábbis, ahhoz, hogy egy ilyen álmot megvalósítson az ember nagy(obb) bátorság kellene..., de azért voltak olyanok, akiknek ez sikerült (vagy ponotosabban: úgy gondolom, hogy sikerült nekik), pl. Hamvas Béla?, talán Áprily?, Hundertwasser?, hát, nem tudom igazán...
Hamvas, Áprily meg Hundertwasser megtalálta az útját, hogy hogyan élje ki a kreativitását és az intellektusát - ez azonban sajnos nem garancia arra, hogy a hétköznapokban nem találkozol idegesítő / bosszantó / lankasztó emberekkel, sőt. Minél kinfinomultabb benned az intellektus, annál inkább észreveszed, ha valaki gyökér, meg ha valami nem kóser. Ha nem lennénk ilyen rohadtul intelligencsek, jól elücsörögnénk a fotelban és néznénk a Mónika sót, mint valami revelációt, és minden problémánkra választ kapnánk belőle.
Szerintem a fiad egész jól megoldotta ezt a dolgot. Igaza van: ha megtehetném, én is húznék el a francba Mongóliába, lóháton. Az ilyesmihez sosem vagy túl öreg, I think :)
Sajnos igazad van Q., néha jobb lenne mély taplónak lenni, de ugye ez (sem) szabadon választott gyakorlat, na hja, az élet nem egy műkorcsolya program..., a sok (vagy meglehetős) pénz lehet elégséges feltétel az önmegvalósulás felé (persze ha valamelyik művészeti ágban akarnál valósulni akkor némi tehetség sem árt), de akkor amikor mondjuk a család igényeit kell kielégíteni, az ehhez a szükséges money-t előteremteni, akkor az átlényegülésedhez (hogy ott hagyj csapot-papot, legyen az személy, körülmény, bármi, ami az agyadra megy) bátorság, no meg némi önzés is szükségeltetik, nos, ilyen értelemben én gyávának minősítem magamat..., ha pedig már dolgozni kell (és azt köll, óhatatlanul), irodába menni, emberek közé telepedni, akkor már nem tudod kivédeni azt a mindennapi pitiáner önzést, aljasságot, agresszvitást, butaságot, estébé, egyszóval: mocskot, ami ilyenkor rád zúdúl..., marad az otthonod, némi kis szabadság, oszt ennyi (hogy klasszikustól is idézzek valamit...)
persze, jó a fiamnak is, jó a lányomnak is, de meddig, sajnos az alkémiához ők sem értenek, még mindig nem tudnak sz...ból aranyat csinálni és azt pénzzé tenni!:9, pedig mennyit okítottam őket!:)...
Megjegyzés küldése