Minden évben ez a legnehezebb nap, ezt én tudom, más értetlenül néz, mindegy, tudomásul vettem, néha nehéz megértetnem magam, nyílván, bennem van a hiba...
Az ember, ha úgy veszem, egy különös bolygó, pontosabban: egy boly(on)gó, forog, hmm, többnyire maga körül, nem szabályos pályán, krikk-krakk, úgy tűnik (sokszor!) összevissza, szabálytalanul, néha értve, többnyire nem (magam sem, hehe, persze), aztán a VÉGÉN kiegyenesedve(!), (vagy nem...)..., ilyenkor dől el, volt-e valami értelme..., és ha nem??, asszem, ez egy hülye kérdés...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése