Ma...

Ma édesapámmal álmodtam, keszekusza álom volt, összevissza történés, megidézhetetlen, ez a vers jutott eszembe...

"Ha élne, este csöndesen döcögve
kiállana a vén, kopott küszöbre,
s kemény kezembe lankadt jobbot adva
érdeklődő vidámsággal fogadna:

„Zivatarfelhők nem jártak felétek?
A pisztrángoknak jó volt a csalétek?
A hátizsákod nem sértette vállad?
Ott fenn a fenyveserdők mit csinálnak?”
Aztán turista-élceken derülve
vacsora-váró asztalomhoz ülne;
én meg vidulva ritka tréfa-kedvén:
legszebb halam a tányérjára tenném"
/Áprily lajos/

 

Hmm, minden utólag jut eszünkbe, amikor már késő...