Tékápé...

Persze, tudom én, hogy szerettek (mondjuk a család), kedveltek (nem sokan, de másnak még kevesebb juthatott), de tkp.  mégis csak az van, hogy az ember magányosan futkározik ebben a sorsnak nevezett ketrecben..., ja, a hosszútávfutó magányossága, pontosabban (esetemben) a középtávfutőé..., valami vigasztaló biztosan létezik, köll lennie, majd megálmodom...