Lenyírtam a füvet, szép lett a kert.Maradék, élő barátom nem régen ment el, a többiek (hárman) már valahol máshol, a felfoghatatlan valahol élik, reményeim szerint, immár gondtalan életüket...Örülök, hogy a maradék egy most boldog, ettől én is az vagyok.Borges-t olvastam, fantasztikus mondatok, gondolatok, igaz -és ettől ritka- tiszta, becsületes ember, mutatóban vannak, voltak ilyenek.
Most sör és zene, minden rendbenlévőnek tűnik (pedig hát persze, hogy nem az), lehetne könnyebb ez a nyamvadt élet, de ma tojok rá, itt és most jó élni.Éljen a pillanat!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése