Mert...

Mert tkp. mindig egyedül voltál, vagy és maradsz...
Mert tkp. ezt már illene tudomásul venned (végre)...
Mert tkp. ez így rendjén való...
Mert tkp. akkor meg minek??...

Éjfél után...

Minden évben ez a legnehezebb nap, ezt én tudom, más értetlenül néz, mindegy, tudomásul vettem, néha nehéz megértetnem magam, nyílván, bennem van a hiba...
Az ember, ha úgy veszem, egy különös bolygó, pontosabban: egy boly(on)gó, forog, hmm, többnyire maga körül, nem szabályos pályán, krikk-krakk, úgy tűnik (sokszor!) összevissza, szabálytalanul, néha értve, többnyire nem (magam sem, hehe, persze), aztán a VÉGÉN kiegyenesedve(!), (vagy nem...)..., ilyenkor dől el, volt-e valami értelme..., és ha nem??, asszem, ez egy hülye kérdés...

A fene tudja...

Az igazság az, hogy tele van a hócipőm..., tkp. mindennel, munkával, nem munkával, akármivel..., vagy hosszú volt a tél, vagy éppen fordítva, tökmindegy, egy a lényeg: szar az egész, ahogy van, vagy éppen ahogyan lehetne..., most elmegyek egy pár napra és kipróbálom ismét, működik-e még az a verzió, hogy tojok mindenre, áztatom magam és csak olvasok, olvasok, próbálok pozitívan gondolkozni, nem törödve azzal, hogy választási időszak közelg meg szarban a haza, az idő meg csak rohan és egyre tömegebb a múlt, mint a jövő, szóval nyista realitás, jöjjön a mese, a sci-fi, akármi, csak dögöljön a jelen meg a fenyegető jövő!..., józanul persze tudom, nincs menekvés, minden vacak megtalál, de néhány napra építek egy tudom- nem valós-, környezetbarát (hoppá, tessék figyelni!) valamit kreálni, ez még segít túlélni néhány hónapot..., aztán persze megint kell, jön egy újabb illúzió, hogy meddig, azt a fene se tudja, majd lesz valahogyan...

Közhely...

A címnek megfelelően:BÚÉK!, jelenleg ennyi jut eszembe, bocs...

In memoriam Bathó Gábor.

Tegnap kaptam a hírt régi, közös teniszező társamtól és barátomtól, hogy Gabi 2009. szeptember 16-án Szolnokon, a kórház hospice részlegén meghalt.Hasnyálmirigy rák, borzalmas, még a szó is...
Gabi.
8 éves korunktól együtt teniszeztünk, a gimnáziumban egy padban ültünk, Ő az én, én az Ő esküvői tanúja...,millió emlék, versenyek együtt, gimnázium, lányok, házi bulik, pia, Holt-Tisza, Easy Rider, Eper és vér, Illés, Omega, Deep Purple, Led Zeppelin,Arisztotelész, Kant, világ megváltás, csopaki lecsók, ulti csaták...Főiskola, egyetem után más tájakra sodort az élet, a rendszer váltás után egy kissé megváltozott a kapcsolatunk, neki is, nekem is más barátok kerültek, a találkozások ritkultak...Utoljára négy éve találkoztunk a Balatonnál, a tavalyi érettségi találkozóra egyikünk sem ment el, Ő a barátai miatt, én amiatt, hogy Ő nem jön , az élet furcsa dolgokat produkál...
A hálószobánkban ott van az esküvönkre tőlük kapott rézkarc, innentől ez marad, meg néhány ősrégi, fekete-fehér kép, meg hát az emlékek, no és persze a hiány..., 54 évet élt.

A legjobb barátom...

1998. október 28-2009. június 28.

2009. 06. 07.

a 2009. 06. 07-i választás kapcsán morfondíroztam egy kissé és a lehangoló fejlemények kapcsán -mondhatni- próbáltam új irányok felé tájékozódni.
Mára világossá lett előttem, nincs új a Nap alatt, bőven ideje lenne már, hogy benőjjön a fejemlágya és számoljak le -örökre!- az illúziókkal.
Vajon hányszor kell pofára esni ahhoz, hogy elhiggyem már végre: nincsenek csodák! Nem érted? Nin-cse-nek cso-dák!...