Tök hülye vagyok relativitás elméletileg, de ma láttam egy fazont a tevében, nevezetesen Lukács Bélát, és késztetést érzek arra, hogy ilyen típusú fanná váljak, no persze tudom, ebben az üzletágban az elhatározás kevés (lehet), na de miért ne próbálkozzunk (még ha potyára is, de ezt majd a jövő igazolja, vagy nem...), azért ez fantasztikus, egy egzaltált kinézetű ember, érthető magyar nyelven még számomra is felfogható tűnő dolgokról beszél ilyen témában, na erre azt mondom: ez azért nem semmi!...
Más. Ha már (hmm, ha-val nem kezdünk mondatot, de tojok rá!) a klaviaturánál vagyok, tegnap éjszaka volt egy műsor a rádióban Jirzi Menzelről, szerintem maga a műsor elég vacak volt, de volt néhány gondolat, amivel azonosulni tudtam, nevezetesen, hogy ennek a fantasztikus fazonnak valami különleges érzéke volt, van (naná, ettől fantasztikus, legalábbis nekem) arra, hogy megérezze és megmutassa a szereplőiben (átvitt értelemben az emberben), rejlő humánumot, humort, együttérzést, anyám tyúkja tudja mi minden pozitívumot, ami tkp., valahol mélyen ott van minden emberben (csak túlnyomó részt, főleg mai napság, kurvára nem látszik), hogy attól tátva marad a szám/szánk, és ettől olyan szerethető az a film (akármelyik, már amit ő készített), az ember, és ezáltal a konkrét ember, ez a Jirzi..., az már csak egy plussz, hogy szereti a sört, én is!!...